Debreceni Kőr Dáma Egyesület

A Debreceni Kőr Dáma Egyesület egy, csak nőkből álló szalon jellegű civil szervezet, amely a nők erejét, elszántságát, kitartását, empatikus készségét összekovácsolva értékközvetítő szerepet vállal Debrecen kulturális és társadalmi életében.



"Mindig a csodára vágyom"

2013. március 26, Kedd

Nagy megtiszteltetésben volt része a Debreceni Kőr Dáma Egyesület tagjainak, hiszen a Mózes, avagy a tízparancsolat debreceni bemutatójának előestéjén köreiben köszönthette a darab megálmodóját, Markó Ivánt, Kossuth –díjas koreográfust és balettmestert.

Sok hasznos információt írhatnék Markó Ivánról, mint például azt, hogy tánctanulmányait az Állami Balett Intézetben végezte, vagy a Magyar Állami Operaház tagjaként eltáncolta számos romantikus és klasszikus darab férfi balett főszerepét, majd Béjart brüsszeli társulatához csatlakozik, eltáncolja a Tűzmadarak címszerepét, 1974-ben a világ 10 legjobb táncosa közé választják, 1979-ben megalapítja a Győri Balettet, 1983-ban Kossuth-díjat kap, és még sorolhatnám. Én mégis inkább ennek a különleges hangulatú estnek azokat a tanításait említeném, amelyeket ajándékként átadott nekünk a mester.
A beszélgetés rögtön egy erős megnyilatkozással kezdődött; „Soha nem voltam magányos, mindig velem volt az Isten”. Igazán meghitt percek következtek, miközben a világ gyorsaságáról megfeledkezve egyre közelebb kerültünk hozzá. Beavatott minket Istennel való szoros és misztikus kapcsolatába… felolvasott a „ A magány mosolya” című készülő könyvéből. Vallja, hogy „ember embert nem tud megváltoztatni, arra csakis önmaga és a Jóisten képes”, egy másik ember tud segíteni, odafigyelni, szeretni, de megváltoztatni nem. „A tízparancsolat az egyetlen törvény, ami emberré teszi az embert”. Ennek hatására minden este elgondolkodik azon, hogy hogyan tudná a rosszat levetni és hogyan tudná holnap továbbvinni a jót. Csodálatos gondolatok. Azt hiszem, ha ezt és csakis ezt megtanulnánk tőle, és ha sikerülne betartani legalább a tízparancsolat felét, gyógyulhatna a világ.

A beszélgetés során különböző emlékfoszlányok is felsejlettek a múltból. Nagyon megható volt, amikor elmesélte, hogy gyermekként félt az imaháztól és ezért kitalált egy mesét; amikor rossz a Jóisten leveszi egyik, másik, harmadik, negyedik ujját róla, de az ötödiket mindig rajta hagyja. Kirajzolódott előttünk egy mindenre elszánt, erős akaratú kisfiú, akit kétszer is elutasítottak a balettintézetből avval a mondattal, hogy „A kisfiú alkalmatlan a táncra”. Az első visszautasításnál elvesztette a mestereibe vetett hitét, fél évig nem tért magához, ami nem csoda, hiszen három éves korától arra készült, hogy táncos legyen. Majd harmadszorra protekcióval mégis bejutott az intézetbe, ahol szívós munkába kezdett. Hihetetlen felelősségtudat alakult ki benne, elhatározta, ha már nem bízik a mestereiben, akkor lesz ő saját maga mestere. Rengeteget edzett, szinte kifacsarta a testét. Elmesélte, hogy nyolc éven keresztül a szülei ágyának deszkáján gyakorolt minden este, miközben ők már aludtak. Kifaragta, a táncra alkalmassá formálta a testét.

Megtudhattunk részleteket a Béjart társulatban eltöltött éveiről is, elmesélte például, hogy rögtön a kezdetekkor elkövette a „hiúság bűnét”. Történt ugyanis, hogy új tagként, tele ambícióval megnyeri a presztizsként mindig megtartott forgóversenyt, melynek következtében „életre szóló ellenségeket” szerez a társulatban. Majd megkapta a Tűzmadár címszerepét. „A Tűzmadár életem szerepe, a tűzmadár a költészet és szabadság madara, minden, amit szeretek, soha nem hal meg”. Minden egyes előadás végén úgy érezte, hogy nem bír felkelni, hihetetlen fizikumot kíván meg ennek a szerepnek az eltáncolása. Az egyik amerikai turné során, amikor már három hete ezt mutatták be, az utolsó előadás után nagyon begörcsöltek az izmai. Az egyik kollégájától kapott egy krémet, amitől ugyan a teste engedelmeskedett a lelkében mégis megmaradt a görcs. Majd előadás közben, pár taktus után egyszer csak úgy érezte, hogy bármit megtehet, mintha repült volna, a közönség végig tapsolt. „Mindig a csodára vágyom, az elégit ki”, vallja a mester.
Az előadás után, miközben a szálloda felé tartott, Amerika fényeit nézve egyszerre egy nagyon üres és magányos érzés kerítette hatalmába. Nagyon egyedül érezte magát, hiába csodálta a világ, ő rájött arra, hogy nem akar egyedül lenni, „nem akarok egyedül repülni”. Ekkor jött rá, hogy neki kell egy csapat, ezt viszont csak ott lehet építeni, ahol, mint mondta „ismered a kultúrát, történelmet egy nyelvet beszéltek.” Ekkor döntötte el, hogy hazajön. A többit ismerjük…

Májusban kerül bemutatásra a fővárosban következő munkája az Ember tragédiája. A produkció megvalósításának részletei kötik most le a mindennapjait. Madách klasszikus művének feldolgozása során jött rá, hogy mint mondta „… az embertől nem félek, csakis Istentől, hogy megfelelek e, mert az meghatároz…”

Az est végén az elgondolkodtató szavak és a díszletek között járkálva már nagyon vártam a Mózes, avagy a tízparancsolat bemutatóját. Másnap este a darab után csak arra tudtam gondolni, amit a mester mondott: „mindig a csodára vágyom, az elégít ki”. Ott, akkor, azokban a percekben, ahogy a tízparancsolat ősi értéke átjárta a testünket és a gondolatainkat, megtörtént a csoda. Köszönöm.

Polgár Mariann

Partner oldalaink

Debreceni Kőr Dáma Egyesület

Fontos, hogy számunkra értékes és hasznos témákkal foglalkozzunk, de szükségesnek találjuk azt is, hogy együttérzéssel forduljunk fontos társadalmi kérdések, közösségek felé. Büszkék vagyunk arra, hogy ezt Debrecenben tehetjük, és hogy a megalakuláskor megfogalmazott céljaink folyamatosan új értelmezést nyerhetnek.

TOP